A sztálini diktatúra fogalma a Szovjetunióban Sztálin (1928–1953) uralmára utal, amelyet a teljes hatalmi centralizáció, a terror, a tömeges elnyomás, a személyi kultusz és a parancsgazdaság jellemzett. Ez nem csupán a „proletariátus diktatúrája” volt, hanem egy személyhez köthető, korlátlan hatalmú rezsim.
A bolsevikok 1917. november 7-én hajtottak végre katonai puccsot Oroszországban. A véres polgárháborút (1918–1922) követően, 1922 decemberében hivatalosan is megalakult a Szovjetunió. A párt élén álló Vlagyimir Iljics Lenin 1922-ben súlyosan megbetegedett, ami azonnal elindította a belső utódlási harcokat.
Mint ahogyan Hannah Arendt a Totalitarizmus gyökerei című művében kifejtette: a sztálini rendszerben a táborok nem a büntetés, hanem a valóság megsemmisítésének színterei voltak. Az embert addig alázták, amíg már nem volt több egy "számmá" – így a rendszer elérte a teljes uralmat a személyiség felett. A tétel hangsúlyozza, hogy a náci haláltáborok és a szovjet munkatáborok között nem funkcionális, hanem célbeli különbség van: előbbi a népirtás, utóbbi a politikai megsemmisítés eszköze volt. sztalini diktatura tetel
A mezőgazdasági termények kötelező beszolgáltatása, ami gyakran a parasztság éhezését okozta. 3. Társadalom és ideológia: Az "új ember" megteremtése
Elsősorban a nehézipar és a fegyverkezés fejlesztése volt a cél ("vas és acél országa"), gyakran az életszínvonal rovására. Mint ahogyan Hannah Arendt a Totalitarizmus gyökerei című
A "sztalini diktatúra tétele" lényegében a egyik alfajaként született meg az 1950-es években. A nyugati politikai gondolkodók (mint Hannah Arendt, Carl Joachim Friedrich és Zbigniew Brzezinski) szembesültek azzal a kihívással, hogy magyarázatot adjanak a két, rettegést keltő európai diktatúrára: a náci Németországra és a sztálini Szovjetunióra.
Bár a szigorú totalitarizmuselmélet ma már némileg kiment a divatból a politikafilozófiában (felváltották a "poszt-totalitarizmus" vagy "autoriter rezsim" fogalmak), a alapvetései tovább élnek. amely radikálisan átformálta a Szovjetunió politikai
However, this exact phrase is not a standard, standalone “theorem” or fixed term in mainstream political science or historiography. It most likely refers to:
Az 1930-as évekre a rendszer totalitáriussá vált: az állam teljes kontrollt követelt a társadalom felett, kiküszöbölve a magánszférát és az alternatív véleményeket.
Sztálin a párt főtitkáraként fokozatosan kiszorította riválisait, elsősorban Trockijt, majd Buharint.
A , amely radikálisan átformálta a Szovjetunió politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetét. A Joszif Sztálin által kiépített rendszer nemcsak a központi hatalom kizárólagosságát biztosította, hanem a társadalom legapróbb szegmenseit, sőt az egyének magánéletét is a pártállami ellenőrzés alá vonta. Ez a kidolgozott történelem érettségi tétel átfogóan mutatja be a korszak legfontosabb folyamatait, ideológiai alapjait és működési mechanizmusait. 1. Út a hatalomig: Lenin öröksége és a frakcióharcok